Észak felé: az európai part
Előbb ki az Aranyszarv-öbölből
A saját esténk még a Boszporusz előtt kezdődik. A beszállás Cibalinál van, az Aranyszarv-öböl óvárosi partján, és az első szakasz maga az öböl: ki az Atatürk és a Galata híd alatt, egyik oldalon a Karaköy fölötti Galata-toronnyal, a másikon a látóhatáron a Süleymaniyével — Szinán nagy, 1550-es évekbeli mecsetével. Aztán a hajó megkerüli Sarayburnut, a Topkapı alatti fokot, és északnak fordul a szorosba. Hasznos előjáték: a dombján befelé forduló óváros a vízről nézve, közvetlenül azelőtt, hogy a XIX. század kibontakozna a part mentén.
A Dolmabahçe-palota
1856-ban nyitották meg Abdülmecid szultán számára, és a Balyanok építették, az az örmény család, amely a század nagy részében az udvar építészeit adta. Olyan összegbe került, amellyel a kincstár valójában nem rendelkezett, és ez is része a történetének. Egyszerre barokk, rokokó és neoklasszikus; a birodalom utolsó évtizedeiben az oszmán hatalom székhelye volt, Atatürk pedig 1938-ban a vízre néző oldal egyik hálószobájában halt meg — ezért állítják a palota óráit hagyományosan 09:05-re.
A vízről a teljes hossza látszik, a rakparti díszkapuval és a mögötte álló óratoronnyal együtt. Éjszaka ki van világítva, és a márvány régi papír színét ölti.
A Çırağan-palota
Egy kilométerrel feljebb áll, és ez az utolsó császári palota, amelyet a Boszporuszon építettek: 1871-ben készült el Abdülaziz szultán számára, ismét egy Balyan tervei szerint. 1910-ben kiégett, a XX. század nagy részében üres falként állt, az 1990-es években pedig szállodaként építették újjá. Ez az útvonal egyetlen épülete, ahol a szép és a szomorú történet ugyanaz a történet — egy szultáni palota, ahol ma szobát lehet foglalni.
Az Ortaköy mecset
Hivatalosan Büyük Mecidiye mecset, az 1850-es évek közepén fejezték be ugyanazok az építészek, ugyanabban a neobarokk stílusban, mint a palotákat — ami egy mecsetnél szokatlan, és éppen ez a lényege. Saját kis földnyelvén áll, közvetlenül mögötte a Boszporusz-híddal, és a kettő együtt Isztambul legtöbbet fényképezett kompozíciója. A vízről szemből látszik, a tükörképével együtt — ez a képeslapokon is szereplő változat.
A Boszporusz-híd
Az első híd, amely valaha átívelte a szorost: 1973-ban nyitották meg, és ma hivatalosan a július 15-i mártírok hídja. Valamivel több mint egy kilométernyi függesztett úttest köti össze Európát Ázsiával, éjszaka változó színekkel kivilágítva. Amikor a hajó elhalad alatta, a fedélzeten a legtöbben elhallgatnak.
Bebek
Vízparti kúriák, kávézók és sétány íves öblöt szegélyeznek — ez a nyugodt, drága, lakónegyedi Boszporusz, nem a monumentális. Azért érdemes megnézni, mert a part nagy része valójában így néz ki, amikor éppen nem palota.
A Rumeli Hisarı erőd
És itt teljesen megváltozik a hangnem. A Rumeli Hisarı nem XIX. századi és nem díszítő célú: II. Mehmed 1452-ben, nagyjából négy hónap alatt húzatta fel a szoros legkeskenyebb pontján, hogy elvágja Konstantinápolyt a Fekete-tengertől. A város a következő tavasszal elesett. Három hatalmas torony és egy egyenesen a domboldalon a vízig lefutó várfal, éjszaka reflektorfényben, és a hajóról úgy látja, ahogy látni kellett — egy olyan hajó helyzetéből, amelyet nem fognak átengedni. Ez az útvonal egyetlen épülete, amelyet arra terveztek, hogy hajóról nézve fenyegetésnek tűnjön.
